-
1 ὑπο-δέχομαι
ὑπο-δέχομαι (s. δέχομαι), in ion. Prosa ὑποδέ-κομαι, 1) aufnehmen; bes. gastlich aufnehmen, empfangen; ὁ δέ με πρόφρων ὑπέδεκτο Il. 9, 480, u. öfter; ὑπέδεξο Od. 14, 54; τὸν δ' οὐχ ὑποδέξομαι Il. 18, 59; auch πῶς γὰρ δὴ τὸν ξεῖνον ἐγὼν ὑποδέξομαι οἴκῳ, Od. 16, 70; Θέτις δ' ὑπεδέξατο κόλπῳ δειδιότα Il. 6, 136; ὑπέδεκτο μάντιν Pind. N. 10, 8; ξεῖνον P. 9, 9; Hes. Th. 513; ὑπόδεχϑε Callim. 4 (XII, 29); οἰκίοισι (σέ) ὑποδεξάμενος ἔχω Her. 1, 41, vgl. 44; u. Sp., wie Pol. 22, 26, 7. – Auch einen Gesandten od. Schutzsuchenden annehmen, Isocr. 4, 63 Thuc. 5, 83; auch ἱκέτας ὑποδεχϑείς, = ὑποδεξάμενος, Eur. Heracl. 757; ὃν ἀγοραῖς καὶ λιμέσι ὑποδέχεσϑαι χρὴ τοὺς ἄρχοντας Plat. Legg. XII, 952 c; πο-λίτας καὶ ξένους ὑποδέξασϑαι Men. 91 a, u. öfter; – Gehör geben, εὐχάς, die Gebete erhören, Hes. Th. 419; auch τὰς κατὰ τούτων διαβολάς, Lys. 25, 11; – den Feind in der Stadt aufnehmen, Dem. 1, 5; einen Verbannten, 50, 49. – Uebertr., πῆμα ὑπέδεκτό με, Leid nahm mich auf, Od. 14, 275; στυγερὸς κοῖτος ὑπεδέξατό τινα 22, 470; ὑποδέξασϑε δ' ὀπαδοὶ μέλος Aesch. Suppl. 1001, das Lied nehmet auf, um es fortzusetzen; ὡς ἀκλεής νιν δόξα πρὸς ἀνϑρώπων ὑποδέξεται Eur. Heracl. 624. – 2) übernehmen, versprechen; δεῖσαν δ' ὑποδέχϑαι Il. 7, 93; ὁ δέ οἱ πρόφρων ὑπέδεκτο Od. 2, 387; so oft Her., μεγάλα ὑποδεκόμε νον ἐλϑόντι 2, 121, 6, πάντα τὰ ὑπεδέξατο τῷ πα-τρί 3, 69, Δαρεῖος ὑποδεξάμενος ἐπετέλεε 3, 138; mit folgdm inf. fut., H. h. Cer. 443. 460; ὑπεδέκετο ταῦτα ποιήσειν Her. 8, 102, u. öfter; auch ὑμῖν ἐγὼ ὑποδέκομαι οὐ συμμίξειν τοὺς πολεμίους, 6, 11; auch πεντήκοντα τάλαντα ὑποδέδεκτο, sc. δώσειν αὐτῷ, 5, 51; ein Werk, eine Arbeit unternehmen, 9, 21. 22; selten c. inf. praes., ὃς ὑπεδέχετο τοῖς ἀκοντίζουσι τὰ ἀκόντια ἀναιρεῖσϑαι, Antiph. 3 γ 6; ὥςπερ ὑπεδέξω, wie du dich anheischig gemacht hast, Plat. Εryx. 396 e. – Dah. auch auf sich nehmen, ertragen, βίας ὑποδέγμενος ἀνδρῶν Od. 13, 310. 16, 189. – 3) annehmen, genehmigen, billigen, bejahen; ἐπυνϑάνετο, τίς εἴη ὁ Ἀρκεσίλεων ἀποκτείνας, οἱ δὲ Βαρκαῖοι αὐτοὶ ὑποδεκέατο Her. 4, 167, sie nahmen es auf sich, gestanden, daß sie es gewesen seien; εἰρώτα τὴν τέχνην εἰ ἐπίσταιτο· ὁ δ' οὐκ ὑπεδέκετο 3, 130, was 6, 69 dem ἀρνεῖσϑαι entspricht; ἀσμένως τοὺς λόγους 8, 106, die Bedingungen gern annehmen. – 4) aufnehmen, den Angriff des Feindes aushalten, Stand halten; Hes. Sc. 442; Her. 6, 104; Thuc. u. Xen. öfter; ähnl. χειμώνων ἐν τόποις ὑποδεξαμένης αὐτοὺς πολλῆς ῥύσεως ὕδατος Plat. Legg. XII, 944 b; Xen. Cyr. 1, 6, 35; auch vom Jäger, das aufgejagte Wild auffangen, 2, 4, 20. – 5) vom Weibe, empfangen, schwanger werden, Xen. Mem. 2, 2, 5. – 6) dem Range nach folgen, Posidon. bei Ath. IV, 152 b; – auch von unmittelbarer Aufeinanderfolge in örtlicher Beziehung, an einander gränzen, τὸ πρὸς τὴν ἠῶ ϑάλασσα ὑποδέκεται καὶ τενάγεα Her. 7, 176.
-
2 κόλπος
κόλπος, ὁ,A bosom, lap,παῖδ' ἐπὶ κόλπῳ ἔχουσα Il.6.400
; ἂψ ὁ πάϊς πρὸς κόλπον ἐκλίνθη ib. 467; ἡ δ' ἄρα μιν κηώδεϊ δέξατο κόλπῳ (cf. 111.1) ib. 483; ἱμάντα τέῳ ἐγκάτθεο κ. put the girdle in thy bosom, 14.219;εἰς κόλπον πτύσαι Thphr.Char.16.15
(cf. πτύω); ἐν κόλπῳ εἶχες ὄφιν Thgn.602
;ὁ κ. Αβραάμ Ev.Luc.16.22
; freq. of pet birds or animals,τρέφειν ἐν κ. Herod.6.102
; κυνίδιον ἐν κόλπῳ τιθηνούμενον lap-dog, Plu.2.472c;κίσσαν ἐκ μέσων τῶν κόλπων ἁρπάσας Luc.Jud.Voc.8
; so : metaph.,εἰς τοὺς εὐανθεῖς κ. λειμώνων Ar.Ra. 373
(lyr.); (lyr.); also τὰ ὑπὸ κόλπου, = τὰ ἀφροδίσια, Luc.Alex.39.2 = αἰδοῖον γυναικεῖον, esp. vagina, Sor.1.16, al., Ruf.Onom. 196, Poll.2.222: pl., Sor.1.70b, S.E.M.5.62.b κόλποι τῆς ὑστέρας supposed sinuses in the womb, Hp.Nat.Puer.31, Sor.1.9 (sg.), Gal.UP14.4.c in poets more vaguely of the whole sinus genitalis, womb, in pl., E.Hel. 1145 (lyr.), Call.Jov.15: sg., Id.Del. 214;δεσποίνας ὑπὸ κόλπον ἔδυν Orph.Fr. 32c
.8; θεὸς διὰ κόλπου ib. 31i24: metaph., of the grave,σῶμα σὸν ἐν κόλποις.. γαῖα καλύπτει IG2.3839
, cf. 3412, Epigr.Gr.214.7 ([place name] Rhenea); κ. ἡμερῶν, of the womb of time, Ezek.Exag.39.d of other cavities, οἱ κ. τῆς κοιλίας, in the ἐχῖνος, Arist.HA 530b27; of the ventricles of the heart, Poll.2.216.II fold of a garment, esp. as it fell over the girdle, freq. in pl.,δεύοντο δὲ δάκρυσι κ. Il.9.570
, cf. A.Pers. 539 (anap.), etc.: also in sg.,κ. βαθὺν καταλιπόμενος τοῦ κιθῶνος Hdt.6.125
; κόλπον ἀνιεμένη letting down the bosom of her robe, i.e. baring her breast, Il.22.80;ἐπὶ σφυρὰ κόλπον ἀνεῖσαι Theoc.15.134
; κρύψε δὲ παρθενίαν ὠδῖνα κόλποις, i.e. she concealed her pregnancy by the loose folds of her robe, Pi.O.6.31;κατακρύψασ' ὑπὸ κόλπῳ Od.15.469
;κόλπῳ φέρουσα.. πεπλώματος A.Th. 1044
; ὑπὸ κόλπου (v.l. -ῳ) χεῖρας ἔχειν 'keep one's hand in one's pocket', of a stingy person, Theoc.16.16;ὑπὸ κόλπου Luc.Herm.37
, 81, Hes.2, Merc.Cond.27; ὑπὸ κόλπον Hsch.s.v. μασχαλοληπτεῖ, v.l. in Luc.Ind.12.1 of the sea, first in a half-literal sense, of a sea-goddess, Θέτις δ' ὑπεδέξατο κόλπῳ received him in her bosom, Il.6.136, cf. supr.1.1: generally,δῦτε θαλάσσης εὐρέα κ. 18.140
, cf. Od.4.435; εἴσω ἁλὸς εὐρέα κ. ll.21.125: in pl.,κατὰ δεινοὺς κ. ἁλός Od.5.52
; alsoκόλποι αἰθέρος Pi.O.13.88
;Ἐρέβους ἐν ἀπείροσι κ. Ar. Av. 694
.2 bay, gulf, Ἑρμιόνην Ἀσίνην τε, βαθὺν κατὰ κ. ἐχούσας, i.e. βαθὺν κατεχούσας κόλπον, Il.2.560;Μηλιεὺς κ. A.Pers. 486
; κ. Ῥέας, i.e. the Adriatic, Id.Pr. 837;Τυρσηνικὸς κ. S.Fr. 598
, cf. Hdt.2.11, 7.58, 198, Th.2.90, etc.3 vale,κ. Ἀργεῖος Pi.P.4.49
;Νεμέας Id.O.9.87
, cf. 14.23;Ἐλευσινίας Δηοῦς ἐν κόλποις S.Ant. 1121
(lyr.);κ. Τροίας E.Tr. 130
(lyr.);Πιερικὸς κ. Th.2.99
, cf. X.HG 6.5.17.4 of a fortified site, salient, Ph.Bel.86.8.IV in Tactics, enveloping force, Onos.21.5. -
3 κόλπος
κόλπος, ὁ, 1) Busen, Schooß; παῖδ' ἐπὶ κόλπῳ ἔχουσα Il. 6, 400; ἂψ ὁ πάϊς πρὸς κόλπον τιϑήνης ἐκλίνϑη 467; auch κόλπῳ δέξασϑαι und ὑποδέξασϑαι, als Ausdruck mütterlicher Liebe u. Fürsorge; auch im plur., δεύοντο δὲ δάκρυσι κόλποι 9, 570, vgl. διαμυδαλέοισι δάκρυσι κόλπους τέγγουσι Aesch. Spt. 531. – Der Mutterschooß; κρύψε ὠδῖνα κόλποις Pind. Ol. 6, 31; vgl. Eur. Hel. 1159; ἤπιος ἔξιϑι κόλπου Callim. Del. 214, wie Iov. 15; γυναικεῖος S. Emp. adv. math. 5, 62; Poll. 2, 222; auch Medic. – 2) der Busen des Kleides, die große Falte, welche das Gewand unterhalb der Brust wirst, bes. der durch das Gürten des Kleides entstandene Bausch; auch im plur., Il. 22, 80; αἶψα τρί' ἄλεισα κατακρύψασ' ὑπὸ κόλπῳ ἔκφερεν Od. 15, 469; so öfters als Tasche u. zum Verbergen einer Sache benutzt, ὑπὸ κόλπου ἔχειν, ἐκκομίζειν, Luc. Hermot. 37. 81; κόλπῳ βυσσίνου πεπλώματος Aesch. Spt. 1030; ἐνδὺς χιτῶνα μέγαν καὶ κόλπον πολὺν καταλιπ όμενος τοῠ χιτῶνος Her. 6, 125; Sp., wie Pol. 3, 33, 2. – 3) übh. jede busenartige Vertiefung; der Meeresschooß, Θέτιδος κόλπος, Il. 18, 398; εἴσω ἁλὸς εὐρέα κόλπον 21, 124; vgl. 18, 140 Od. 4, 435; so sehr häufig der Meerbusen, die Bucht; Il. 2, 560; Ἀργεῖος Pind. P. 4, 49; Ῥέας Aesch. Prom. 841; auch in Prosa, bes. Strab.; – auf dem festen Lande, ein tiefer Thalgrund, zwischen hohen Bergen, Νεμέας Pind. Ol. 9, 93, Τροίας ἐν κόλποις Eur. Troad. 130; εὐανϑεῖς κόλποι λειμώνων Ar. Ran. 373; – übh. Wölbung, Höhlung, αἰϑέρος Pind. Ol. 13, 85. – Bei den Aerzten ein Fistelschaden, der eiternd unter der Haut um sich frißt. – Nach Einigen verwandt mit κοῖλος (?).
-
4 κατακρυπτω
(part. praes. Hes. κακκρύπτων)1) прятать, скрывать(τι ὑπὸ κόλπῳ Hom.; πλοῦτον ἐν μεγάρῳ Pind.; ὑπὸ τέν θύρην, ἐς κυψέλην Her.)
; med.-pass. прятаться, скрываться(εἰς τέν ἄμμον, ὑπὸ γῆν Arst.)
2) закапывать, зарывать(τι εἰς τέν γῆν Xen.)
3) скрывать, окутывать(νυκτί τινα Hom.)
4) утаивать(μή τι κατακρύψειν, sc. τῶν κτημάτων Hom.)
5) окутывать, охватывать, погружать(ἄστυ πένθει δνοφερῷ Aesch.)
6) скрываться, прятаться, таиться(οὔ τι κατακρύπτουσιν, sc. οἱ θεοί Hom.)
-
5 κατακρύπτω
Aκακκρύψας Nic.Fr.78.5
: [tense] aor. 2κατέκρῠβον Plu.Crass.23
:—[voice] Pass., [tense] aor. 2 κατεκρύβην [pron. full] [ῠ] Id.2.310e, Alciphr.3.47:—hide, conceal,μή τι κατακρύψειν Il.22.120
;τοὺς δ' ἄρ' Ἀθήνη νυκτὶ κατακρύψασα.. ἐξῆγε Od.23.372
;κατακρύψας ὑπὸ κόπρῳ 9.329
;ὑπὸ κόλπῳ 15.469
;σπέρμα -κρύπτων Hes.Op. 471
;ὑπὸ τὴν θύρην Hdt.1.12
;ἐς κυψέλην Id.5.92
.δ; εἰς τὴν γῆν X.Cyr.3.3.3
; ἐν μεγάρῳ πλοῦτον κ. Pi.N.1.31; ἐν ἀδήλῳ put away (euphem.) Pl.R. 460c: metaph.,κόνις οὐ κ. Χάριν Pi.O.8.79
; ἄστυ.. πένθει δνοφερῷ κ. A.Pers. 536 (anap.).II abs., use concealment, conceal oneself or one's true nature, οὔ τι κατακρύπτουσιν, of the gods, Od.7.205; .Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κατακρύπτω
-
6 υποδεχομαι
ион. ὑποδέκομαι (aor. ὑπεδεξάμην и ὑπεδέχθην)1) приниматьὑ. κόλπῳ Hom. — принимать в свое лоно;
ὑποσχὼν τέν χεῖρα ὑπεδέξατο (τέν Ἀνδρομέδαν) Luc. — протянув руку, (Персей) помог сойти Андромеде;ὑ. τινα ὀχέων Pind. — помогать кому-л. сойти с колесницы2) принимать у себя(ἰκέτας Eur.; φυγάδας Thuc.)
ὑ. τινα οἰκίοισι Her. — принимать кого-л. в своем доме;ἥ τεκοῦσα, θρέψασα καὴ ὑποδεξαμένη χώρα Plat. — родившая, вскормившая и упокоившая в своих недрах страна;ὅ ὑποδεξάμενος Isocr. — предоставивший убежище, гостеприимный хозяин3) внимательно выслушивать, с готовностью принимать, внимать(ὑποδέξασθαι εὐχάς Hes.)
ὑ τὰς διαβολάς Lys. — давать веру клевете;ὑ. ἀσμένως τοὺς λόγους Her. — охотно принимать предложения4) признавать(ся), соглашатьсяοἱ Βαρκαῖοι αὐτοὴ ὑποδεκέατο πάντες Her. — все баркейцы признались (в убийстве Аркесилая);
(τὸν Δημοκήδεα) εἰρώτα ὅ Δαρεῖος, τέν τέχνην εἰ ἐπίσταιτο ὅ δ΄ οὐκ ὑπεδέκετο Her. — Дарий спросил Демокеда, знаком ли он с (врачебным) искусством;— но он ответил отрицательно5) хватать, ловить, тж. подхватывать(μέλος Aesch.)
τὰ ἀνιστάμενα θηρία ὑ. Xen. — перехватывать вспугнутых зверей;ὑποδέξασθαι ἐν δυσχωρίαις τοὺς πολεμίους Xen. — захватить противников в неудобной (для них) местности;ὑποδέξασθαι καὴ ὑπὸ δικαστήριον ἀγαγεῖν τινα Her. — схватить и повести в суд кого-л.;ὑποδεξαμένης αὐτοὺς πολλῆς ῥύσεως ὕδατος Plat. — когда их захлестнет огромный поток воды;πῆμα ὑπέδεκτό με Hom. — несчастье постигло меня;οὐδ΄ ἀκλεής νιν δόξα ὑποδέξεται Eur. — и не постигнет его бесславие6) переносить, терпеть7) принимать на себя, изъявлять готовность, обещатьἤτεε νῆα ὅ δέ οἱ πρόφρων ὑπέδεκτο Hom. — она просила (дать) корабль, и он ей охотно обещал;
μεγάλα ὑ. τινι Her. — обещать кому-л. щедрое вознаграждение;ὥσπερ ὑπεδέξω Plat. — как ты (сам) вызвался8) непосредственно следовать, граничить9) зачать(ἥ γυνέ ὑποδεξαμένη Xen.)
-
7 ὑποδέχομαι
ὑποδέχομαι, in [dialect] Ion. and [dialect] Dor. Prose [suff] ὑπο-δέκομαι Hdt. (v. infr.), IG42 (1).121.46 (Epid., iv B. C.): [tense] fut.Aδέξομαι Od.16.70
, [dialect] Dor. (Ithaca, iii B. C.): [tense] aor.- εδεξάμην Il.6.136
, rarely (lyr.; used in pass. sense by Poll.1.74, D.C.48.15, PLond. 5.1659.6 (iv A. D.), Sch.Il.14.323; - δεχόμενος in pass. sense, D.C. 55.10, POxy.1894.14 (vi A. D.)): [ per.] 3sg. [dialect] Ep. [tense] aor. 2 or [tense] impf.ὑπέδεκτο Od.14.52
, 275, Hes.Th. 513, Pi.P.9.9; [ per.] 2pl. imper. ὑπόδεχθε cj. Bentl. in Call.Epigr.42; inf.ὑποδέχθαι Il.7.93
; part.ὑποδέγμενος Od.13.310
:—receive into one's house, welcome, ὁ δέ με (sc. Φοίνικα)πρόφρων ὑπέδεκτο Il.9.480
; ;τὸν δ' οὐχ ὑποδέξομαι αὖτις Il.18.59
, Od.19.257;ξεῖνον.. ὑποδέξομαι οἴκῳ 16.70
;Θέτις δ' ὑπεδέξατο κόλπῳ Il.6.136
, cf. 18.398; l. c.;οἰκίοισι ὑ. τινά Hdt.1.41
; ὑπέδεκτο ξεῖνον ὀχέων received the stranger [as he lighted] from his chariot, Pi. l. c.; ὁ ὑποδεξάμενος the man who had received him, Isoc.9.20;ἱκέτας ὑ. E.Heracl. 757
(lyr.), cf. Berl.Sitzb.1927.167 ([place name] Cyrene), Ep.Jac.2.25;φυγάδας Th.5.83
, cf. PRev.Laws44.14 (iii B. C.); harbour a runaway slave, POxy.1643.12 (iii A. D.); [ξένον] ἀγοραῖς καὶ λιμέσι καὶ δημοσίοις οἰκοδομήμασιν ἔξω τῆς πόλεως Pl.Lg. 952e
, cf. 953b, 953d, OGI49.5 (Ptolemais, iii B. C.); ὑ. φρουράν admit an enemy's garrison, D.58.38, cf. 67, IG12.87.10, Arist.Pol. 1303a36; λῃστάς, πειρατάς, harbour brigands, pirates, SIG38B21 (Teos, v B. C.), Supp.Epigr.3.378B11 (Delph., ii/i B. C.), cf. POxy.1408.23 (iii A. D.); ; αἱ Θίβρωνα ὑποδεξάμεναι πόλεις those who admitted him as a friend, X.HG4.8.21, cf. Th.3.111, 6.34: with a thing as subject, γαῖα.. ὑπέδεκτο μάντιν Οἰκλείδαν the earth opened up to receive the seer O., Pi.N.10.8; αἰθὴρ μὲν ψυχὰς ὑπεδέξατο σώμ [ατα δὲ χθών] IG12.945.6; τῆς τεκούσης καὶ θρεψάσης καὶ ὑποδεξαμένης [χώρας] Pl.Mx. 237c.2 entertain to a meal, , cf. IG4.679.15 (Hermione, iii/ii B. C.); ἵνα ἔχῃ ἡ στρατιὰ τὰ ἐπιτήδεια ([etym.] πολλὴ γὰρ οὖσα οὐ πάσης ἔσται πόλεως ὑποδέξασθαι) Th.6.22; ὁ ὑποδεχόμενος the host (at a dinner party), Epict.Fr.17;τὸ πλῆθος λαμπρῶς ὑπεδέξατο D.S. 17.115
, cf. Plu.Alex.23.3 give ear to, hearken to, ;τοὺς λόγους Hdt.8.106
; ὑ. διαβολάς give ear to accusations, Lys.25.11 codd. (leg. ἀπο-).4 admit, allow a thing with which one is taxed, Hdt.4.167;οὐκ ὑ.
refuse to admit, deny,Id.
3.130, 6.69.II take up a burden,ἡ γυνὴ ὑποδεξαμένη φέρει τὸ φορτίον τοῦτο X.Mem.2.2.5
; of ships, take on board,τὰ εἴδη POxy.1412.10
(iii A. D.); of dolphins, Luc.DMar.8.1.2 bear patiently,βίας ὑποδέγμενος ἀνδρῶν Od.13.310
, 16.189; submit to,τὰς κατὰ νόμους παραγγελίας POxy.67.11
(iv A. D.); μέτρον, i. e. accept it as correct, ib. 157.5 (vi A. D.); .III undertake, promise,αἴδεσθεν μὲν ἀνήνασθαι, δεῖσαν δ' ὑποδέχθαι Il.7.93
, cf. Hdt.9.21, 22; ὁ δέ οἱ πρόφρων ὑπέδεκτο (sc. δώσειν) Od.2.387; ὑποδέκομαι (sc. ἐνιαυτοῦ ἀποθυσεῖν τὰ ἴατρα) IG42(1).121.46 (Epid., iv B. C.); c. inf. [tense] fut., h.Cer. 443, Hdt.3.69, 4.119, 133, 6.11, 7.158, 8.29, 102, Th.2.29 (inf. [tense] aor. is v.l. for [tense] fut. in Hdt.1.24, 6.2); c. inf. [tense] pres., Antipho 3.3.6 (s. v. l.); ὑ. τινὶ ἦ μὴν .. c. inf. [tense] fut., Th.8.81; Κορίνθιοι ὑπεδέξαντο τὴν τιμωρίαν undertook to champion their cause, Id.1.25; ὥσπερ ὑπεδέξασθε, βοηθήσατε ib.71; ὑ. μεγάλα τινί make him great promises, Hdt.2.121.ζ; τὴν ἀτραπὸν ἐθελονταὶ Φωκέες ὑποδεξάμενοι Λεωνίδῃ ἐφύλασσον Id.7.217
;ἃ ὑπεδέξατο οὐκ ἐπετέλει Th.2.95
; undertake to contribute,ὅσον ἂν ἕκαστος θέλῃ AJP56.362
(Colophon, iv B. C.); abs., ibid.; ὑπεδέξαντο εἰς τὰ τείχη ib.363; also τὰ ἐκφόρια ἅπερ ὑπεδέξω the rents which you undertook to collect, POxy.1134.7 (v A. D.).2 accept as a responsibility, take in charge, as a nurse, h.Cer. 226; of officials, shippers, farm bailiffs, etc., take over, receive as agent (cf. ὑποδέκτης) , τοὺς νεολέκτους.. ὑποδεξάμενοι κατὰ διαδοχὴν.. παραπέμψατε Wilcken Chr. 469.5 (iv A. D.);καταπιστεῦσαι Αὐρηλίῳ Πέτρῳ.. σιτομέτρῃ.. ὑποδέξασθαι τὸν δημόσιον σῖτον Sammelb.5273.4
(v A. D.), cf. Wilcken Chr.434.12 (iv A. D.), PLips. 34v.7, 58.9, al. (iv A. D.), POxy.1899.16, 1982.17 (v A. D.), Cod.Just.1.5.18.11;τὴν ὑποδοχὴν πᾶσαν τοῦ μακαρίου Ἰούστου αὐτὸς ὑπόδεξαι POxy.1838.1
(vi A. D.); accept (as a liability) a dowry or donatio ante nuptias, Cod.Just.5.17.12, Just.Nov.22.19.IV receive in succession, take up, (lyr.);περαιωθέντας.. λειμὼν ὑποδέχεται Luc.Luct.5
, cf. VH2.44;τὴν εἰς τὸ στόμα φορὰν τῶν περιττωμάτων ὑποδέχεται στόμαχος Gal.6.421
, cf. 432, 18(2).163,176,218; ὁ ὑποδεξάμενος the receiver of stolen goods, Cat.Cod.Astr.1.96.2 intr., of a place, come next, ; of rank, come next in order, ὅταν πλείονες συνδειπνῶσι,.. μέσος ὁ κράτιστος (sc. κάθηται), ὁ δ' ὑποδεχόμενος παρ' αὐτόν Posidon. 15J.
3 intercept,ὁ μὲν.. ἐπόρουσεν, ὁ δ' ἐμμαπέως ὑπέδεκτο Hes. Sc. 442
;ἐν δυσχωρίᾳ [τοὺς πολεμίους] X.Cyr.1.6.35
; of hunters, intercept beaten-up game, ib.2.4.20; catch,τὸ πήδημα τῆς σφαίρας Poll. 9.105
;ὑπτίαις ταῖς χερσὶ [τὸ μῆλον] Philostr.Im.1.6
;τὸ ἐνθεῦτέν μιν οἱ ἐχθροὶ ὑποδεξάμενοι καὶ ὑπὸ δικαστήριον ἀγαγόντες Hdt.6.104
; catch as in a trap, στυγερὸς δ' ὑπεδέξατο κοῖτος a hateful resting-place receives (entraps) them, Od.22.470; ἔτιγάρ νύ με πῆμ' ὑπέδεκτο still more sorrow was in store for me, 14.275; will be her lot,E.
Heracl. 624 (lyr.); ὑποδεξαμένης αὐτοὺς πολλῆς ῥύσεως ὕδατος when a rush of water takes them by surprise, Pl.Lg. 944b.4 catch, collect a liquid,παιδίον θεασάμενος, ἐπειδὴ κατέαξε τὸ σκεῦος, τῷ κοίλῳ τοῦ ψωμίου τὴν φακῆν ὑποδεχόμενον D.L.6.37
; of channels, receive, Aër.31;τὴν ἐσομένην τῶν ὑδάτων εἴσροιαν POxy.1409.19
(iii A. D.);κατεφίλει καὶ ὑπεδέχετο τὰ δάκρυα X.Eph.1.9
;ποταμὸς πάσας ὑποδεχόμενος τὰς ἀνθρωπείας λύμας Plb.5.59.11
, cf. Gp.12.2.4, al.; ἀγγεῖον τὸ μέλλον ὑποδέξεσθαι τὸ ὕδωρ v. l. in Hero Spir.1.24, cf. 30.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑποδέχομαι
-
8 πέλαγος
πέλαγος, εος, τό (wahrscheinlich onomatop., platschen), das Meer, die See; πέλ. μέγα, Hom.; ἐν πελάγει μετὰ κύμασιν, Od. 3, 91. Merkwürdig ist Odyss. 5, 335 νῦν δ' ἁλὸς ἐν πελάγεσσι ϑεῶν ἐξέμμορε τιμῆς; vgl. dazu Iliad. 21, 59 οὐδέ μιν ἔσχεν πόντος ἁλὸς πολιῆς, ferner Odyss. 3, 152 ἐπὶ γὰρ Ζεὺς ἤρτυε πῆμα κακοῖο, Iliad. 13, 495 ὡς ἴδε λαῶν ἔϑνος ἐπισπόμενον ἑοῖ αὐτῷ, 20, 169 ἐν δέ τέ οἱ κραδίῃ στένει ἄλκιμον ἦτορ. Das Homerische ἁλὸς ἐν πελάγεσσι erscheint als Versende Hom. h. Apoll. 73; auch Hom. h. 33, 15, κύματα δ' ἐστόρεσαν λευκῆς ἁλὸς ἐν πελάγεσσιν; vor Augen hat es auch Eurip. Troad. 88 ταράξω πέλαγος Αἰγαίας ἁλός und Hecub. 938 ἅλιον ἐπὶ πέλαγος, auch Aeschyl. Pers. 427 πελαγίαν ἅλα, 467 πελαγίας ἁλός; auch Sophocl. Ant. 966 παρὰ δὲ Κυανέων πελαγέων διδύμας ἁλὸς ἀκταὶ Βοσπόριαι ἰδ' ὁ Θρῃκῶν ἄξενος Σαλμυδησσός, Schol. παρὰ δὲ Κυανέων πελαγέων: ἀντὶ τοῠ παρὰ δὲ τοῖς Κυανέοις πελάγεσι τῆς διδύμης ϑαλάττης und Κυανέοις δὲ πελάγεσιν εἶπεν τοῖς ὑπὸ τῶν Κυανέων πετρῶν περιεχομένοις; auch Apoll. Rh. 3, 349 πελάγη στυγερῆς ἁλός; vgl. Pind. bei Plut. Symp. quaest. 7, 5, 2 und Sollert. anim. 36 (Bergk Poet. Lyr. Gr. ed. 2 frgmt. 220) ἀκύμονος ἐν πόντου πελάγει; Ol. 7, 56 ἐν πελάγει ποντίῳ; Pyth. 4, 251 ἔν τ' Ὠκεανοῦ πελάγεσσι πόντῳ τ' ἐρυϑρῷ; Apoll. Rh. 2, 608 πέλαγος ϑαλάσσης; Thucyd. 4, 24 διὰ στενότητα δὲ καὶ ἐκ μεγάλων πελαγῶν, τοῦ τε Τυρσηνικοῦ καὶ τοῦ Σικελικοῦ, ἐςπίπτουσα ἡ ϑάλασσα ἐς αὐτὸ καὶ ῥοώδης οὖσα εἰκότως χαλεπὴ ἐνομίσϑη; Malal. p. 485, 21 ἐν τῷ καιρῷ τοῠ σεισμοῦ ἔφυγε ϑάλασσα εἰς τὸ πέλαγος ἐπὶ μίλιον ἕν; endlich Evang. Matth. 18, 6 καταποντισϑῇ ἐν τῷ πελάγει τῆς ϑαλάσσης. – Πέλαγος personificirt und identisch mit πόντος bei Hesiod. Theog. 131, wo es von der Γαῖα heißt ἡ δὲ καὶ ἀτρύγετον Πέλαγος τέκεν, οἴδματι ϑῦον, Πόντον, ἄτερ φιλότητος ἐφιμέρου; vgl. 190 μήδεα δ' ὡς τὸ πρῶτον ἀποτμήξας ἀδάμαντι κάββαλ' ἀπ' ἠπείροιο πολυκλύστῳ ἐνὶ πόντῳ, ἃς φέρετ' ἂμ πέλαγος πουλὺν χρόνον. – Aeschyl. Ag. 659 πέλαγος Αἰγαῖον, und ähnl. oft; plur. statt des sing. Soph. Aj. 702 Ἰκαρίων πελαγέων. – Uebertr., Aeschyl. Suppl. 470 ἄτης ἄβυσσον πέλαγος, Prom. 746 πέλαγος ἀτηρᾶς δύης, Pers. 433 κακῶν πέλαγος, ein Meer von Unglück; vgl. Soph. O. C. 1746 Eurip. Suppl. 824 Hippol. 822; eine andere Uebertragung Soph. O. C. 663 κείνοις φανήσεται μακρὸν τὸ δεῦρο πέλαγος οὐδὲ πλώσιμον, von einem schwierigen Unternehmen; ferner Menand. bei Athen. XIII, 559 e πέλαγος πραγμάτων; Plat. Protag. 338 a τὸ πέλαγος τῶν λόγων; Conv. 210 d τὸ πολὺ πέλαγος τοῦ καλοῦ; Themist. 13, 177 c πέλαγος τοῦ κάλλους. – In eigentlicher Bedeutung bei Prosaikern nicht sehr selten: Herodot. 3, 41 und 8, 60, 1 im sing., im plur. 4, 85 ἐϑηεῖτο τὸν Πόντον ἐόντα ἀξιοϑέητον· πελαγέων γὰρ ἁπάντων πέφυκε ϑωυμασιώτατος, vgl. Pind. N. 4, 49 ἐν δ' Εὐξείνῳ πελάγει φαεννὰν Ἀχιλεὺς νᾶσον (ἔχει); Thucyd. 6, 13 τῷ τε 'Ιονίῳ κόλπῳ παρὰ γῆν ἤν τις πλέῃ, καὶ τῷ Σικελικῷ διὰ πελάγους, 8, 80 νῆες ἀπάρασαι ἐς τὸ πέλαγος, im plur. 4, 24, s. oben; Xenoph. Mem. 4, 3, 8 πελάγη περᾷν; Isocrat. Demon. 19 τοὺς ἐμπόρους τηλικαῦτα πελάγη διαπερᾷν; Plat. Axioch. 370 b διαπεραιώσασϑαι πελάγη.
-
9 ΔΕ'Χομαι
ΔΕ'Χομαι, annehmen, aufnehmen, erwarten; Depon. Med., δέχομαι, δέξομαι, ἐδεξάμην, δέδεγμαι, aorist. passiv. ἐδέχϑην in passiver Bedeutung; das praes. heißt Ionisch, Aeolisch und Dorisch δέκομαι, Ahrens Dial. Dor. p. 82; dies δέκομαι ist für die ältere Form zu halten, Wurzel Δεκ –, obgleich es sich bei Homer nicht findet, welcher die jüngere Präsens-Form, das Attische δέχομαι, mehrmals gebraucht; außerdem finden sich bei Homer Formen vom futur. δέξομαι und vom aorist. ἐδεξάμην und einige Formen, welche verschieden beurtheilt werden können: δεδέξομαι, Iliad. 5, 238, der Form nach futur. exact., der Bdtg nach futur. exact. oder einfaches futur.; δέχαται, Iliad. 12, 147, der Form nach wohl sicher perfect., ohne Reduplication, der Bdtg nach perfect. oder praes.; ἐδέγμην, Odyss. 9, 513; δέκτο, Iliad. 15, 88; imperativ. δέξο, Iliad. 19, 10; imperativ. δέδεξο, Iliad. 20, 377; infinit. δέχϑαι, Iliad. 1, 23; particip. δέγμενος, Odyss. 20, 385; δέγμενοι Iliad. 18, 524; δεδεγμένος, Iliad. 4, 107; δεδεγμένα. Iliad. 23, 273. Wenn anders durch δέχαται feststeht, daß Homer ein nichtreduplicirtes perfect. von δέχομαι kennt, so können offenbar die Formen ἐδέγμην, δέκτο, δέξο, δέδεξο, δέχϑαι, δέγμενος, δέγμενοι, δεδεγμένος, δεδεγμένα eben so wohl perfect. und plusquamperfect. wie syncopirte Aoriste sein; in δέδεξο und δεδεγμένος, δεδεγμένα shucopirte Aoriste zu sehn verhindert die Reduplication so wenig wie der Accent, welchen letzteren in δεδέξο und δεδέγμενος, δεδέγμενα zu ändern beliebig scelsteht, wie man auch δεγμένος, δεγμένοι statt δέγμενος, δέγμενοι betonen darf, Von der syntactischen Tempusbdtg aus dem Zusammenhange der einzelnen Stellen Entscheidungsgründe in dieser Sache hernehmen zu wollen ist um so unthunlicher, als die Enallage der Temrora bei Homer ein so sehr weites Gebiet hat; man denke nur z. B. an βεβήκει und βεβλήκει. Deshalb ist auch Buttmanns Ansicht für verfehlt zu halten, welcher Ausf. Gr. Ausg. 2 Bd 2 § 114 S. 148 die fraglichen Formen in zwei Gruppen vertheilt, aorist. syncop. ἐδέγμην » ich nahm an« und perfect. mit Präsens-Bedtg δέδεγμαι oder δέγμαι » ich erwarte« nebst plusquamperf. ἐδέγμην mit Imperfect-Bdtg. Wie mißlich es um diese zu scharfe Unterscheidung steht, zeigt schon z. B. die Stelle Iliad. 22, 340 ἀλλὰ σὺ μὲν χαλκόν τε ἅλις χρυσόν τε δέδεξο, wo Buttmann die einfache und natürliche Erklärung »nimm an« vetwerfen muß, um einen seiner Theorie entsprechenden Sinn »erwarte«, »sei gewärtig«, »sei bereit anzunehmen«, in die Worte des Dichters hineinzukünsteln. Auch Iliad. 11, 124 ist χρυσὸν Ἀλεξάνδροιο δεδεγμένος sicherlich nicht = »erwartend«, sondern = »empfangen habend«. Seiner Bedeutung wegen hat man auch das vereinzelte δεδοκημένος Iliad. 15, 730 hierhergezogen, welches der Form nach zu δοκέω gehört. ἔνϑ' ἄρ' ὅ γ' ἑστήκει δεδοκημένος, ἔγχεϊ δ' αίεὶ Τρῶας ἄμυνε νεῶν, den Angriff erwartend stand er da; Apoll. Lex. Homer. p. 57, 17 δεδοκημένος· ἐκδεχόμενος, ἐπιτηρῶν; vgl. δοκεύω. Die Formen δειδέχαται. δειδέχατο, δείδεκτο s. s. v. δείκνυμι. Vgl. noch die Homerischen composita ἀναδέχομαι, ἀποδέχομαι, ἐκδέχομαι, παραδὲχομαι, προσδέχομαι, ὑποδέχομαι. Die Dichter nach Homer gebrauchen zum Theil die mehrdeutigen Homerischen Formen von δέχομαι und außerdem noch einige ähnliche; z. B. Hom. hymn. Apoll. 538 δέδεχϑε, Hesiod. Scut. 214 δεδοκημένος, Pind. Pyth. 8, 19 ἔδεκτο, Erinna Anth. P. 6, 352 (Bergh. P. L. G. ed. 2 frgm. 4 p. 703) δέξο; Eurip. Rhes. 525 δέχϑαι; Theocrit. 7, 78 ἔδεκτο. Bei Aeschyl. und Sophocl. nur Formen vom regelmäß. Attischen a verbo δέχομαι, δέξομαι, ἐδεξάμην, δέδεγμαι. Die Bedeutung von δέχομαι ist ursprünglich rein sinnlich; so z. B. Ham. Iliad. 1, 596 παιδὸς ἐδέξατο χειρὶ κύπελλον, Odyss. 5, 462 Ἰνὼ δέξατο χερσὶ φίλῃσιν. Von λαμβάνειν unterscheidet Ammon. Voc. diff.. δέχεσϑαι so : Λᾳβεῖν καὶ δέξασϑαι διαφέρει· λαβεῖν μὲν γάρ ἐστι τὸ κείμενόν τι ἀνελέσϑαι, δέξασϑαι δὲ τὸ διδόμενον ἐκ χειρός. Daß die Hand allerdings ursprünglich bei δέχεσϑαι eine Haupteolle spielte, δέχεσϑαι = mit der Hand annehmen, fassen, zeigt schon die Verwandtschaft mit δεξιός und δέκα, welche man vgl. Δέχεσϑαι und λαμβάνειν verbunden Demosth. 19, 139 οὐκ ἐδέξαντο οὐδ' ἔλαβον ταῦτα οἱ τῶν Θεβαίων πρέσβεις, nämlich χρήματα ἃ ἐκεῖνος ἐβούλετο δοῠναι; Xenoph. Cyr. 1, 4, 26 τοὺς λαβόντας καὶ δεξαμένους τὰ δῶρα. Im Einzelnen heißt δέχομαι; – 1) das Gegebene annehmen, δεκόμεϑα τὰ διδοῖς Her. 8, 137; ἀρχὴν διδομένην Thuc. 1, 76; τοῦτο δέχεσϑαι τὸ διδόμενον παρὰ σοῠ Plat. Gorg. 499 c. So schon Hom. Iliad. 5, 227 μάστιγα καὶ ἡνία δέξαι, 6, 46 δέξαι ἄποινα; παρακαταϑήκην Plat. Rep. IV, 442 e; τὶ ἐν παρακαταϑήκῃ Pol. 33, 12; μισϑὸν τῆς φυλακῆς Plat. Rep. III, 416 e; φόρον Thuc. 1, 96; χάριν, ὅρκον u. ä. Oft verbunden διδόναι καὶ δέχεσϑαι, z. B. δίκην H. h. Merc. 312; δίκαια Thuc. 1, 37; vgl. 5, 59; πίστεις Plat. Phaedr. 256 d. – Gew. παρά τινός τι, Il. 19, 10; Soph. Ai. 646; Her. 3, 39; μνήμῃ παρὰ τῶν πρότερον δεδεγμένος Thuc. 1, 9 u. Folgde; auch ἔκ τινος, z. B. τὸ διδόμενον ἐξ ἐκείνου Her. 8, 114; Soph. O. R. 1107; λόγον ἔκ τινος Eur. Mad. 924; mit dem bloßen gen., κύπελλον ἐδέξατο ἧς ἀλόχοιο Il. 24, 305; vgl. 14, 203 δεξάμενοι Ῥείας; zweideutig Iliad. 11, 124 χρυσὸν Ἀλεξάνδροιο δεδεγμένος, »Gold des A. empfangen habend« oder »vom A. Gold empfangen habend«; δέχου δὲ χειρὸς τῆς ἐμῆς βέλη τάδε Soph. Phil. 1271; vgl. Eur. Hipp. 89; aber χρυσὸν ἀνδρὸς ἐδέξατο τιμήεντα, Od. 11, 327, heißt: sie nahm Gold für ihren Mann. Auch c. dat., Einem etwas abnehmen, Θέμιστι δέκτο δέπας Il. 15, 88, vgl. Scholl. Aristonic.; Iliad. 2, 186 δέξατό οἱ σκῆπτρον, Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι ἀρχαϊκώτερον δέξατο αὐτῷ τὸ σκῆπτρον ἀντὶ τοῠ παρ' αὐτοῦ; vgl. Porson zu Eur. Hec. 533. – 2) gastlich aufnehmen, bewirthen; oft absol.; Iliad. 18, 331 οὐδ' ἐμὲ νοστήσαντα δέξεται ἐν μεγάροισι γέρων Πηλεὺς οὐδὲ Θέτις μήτηρ, also den heimkehrenden Sohn vom Hause; Odyss. 19, 316 ξείνους αἰδοίους ἀποπεμπέμεν ἠδὲ δέχεσϑαι; Iliad. 6, 483 ἡ δ' ἄρα μιν κηώδεϊ δέξατο κόλπῳ, Andromache den Astyanar; χώρᾳ Eur. Med. 713; δόμοις Soph. O. R. 818 u. öfter; auch von der Erde, dem Hades, der die Todten aufnimmt, Tr. 1075; πόλει Thuc. 4, 103; – εἰς στέγος Soph. El. 1156; εἰς τὴν πόλιν Thuc. 3, 28; εἴσω 6, 44; dah. übertr., εἰς τὸ σῶμα πιόντα καὶ φαγόντα Plat. Prot. 314 a. – Auch mit folgenden Bestimmungen: ἀγαϑῷ νόῳ, Her. 1, 60; δωρήμασιν, Soph. O. C. 4; φίλως τινά, Tr. 625; λαμπροῖς δείπνοις δεξόμεϑ' ὑμᾶς, Anaxand. Ath. IV, 131 (v. 2); φιλοφρόνως, ἵλεῳ, Plat. Legg. V, 747 e VI, 771 a. Aehnl. ἱκέτην, Soph. O. C. 44; Xen. Cyr. 4, 6, 2. – Bei Men. fr. inc. 230 auch von der Frau, empfangen, ἐδεξάμην, ἔτικτον. – 3) gnädig aufnehmen, annehmen; von Menschen, Iliad. 23, 647 τοῦτο ἐγὼ πρόφρων δέχομαι; von den Göttern, ἱρά, Il. 2, 420; σφάγια – εὐμενής Ar. Lys. 204; dgb. λιτὰς οὐ δέχεσϑαι, nicht annehmen, verwerfen, Soph. Ant. 1007. So auch, wie δέχει δὲ τοῠτον τὸν νῦν διδόμενον λόγον Plat. Phil. 11 c gesagt wird, eine Rede gut aufnehmen, annehmen; Od. 20, 271 καὶ χαλεπόν περ ἐόντα δεχώμεϑα μῦϑον, laßt uns die Rede hinnehmen, obgleich sie hart ist; oft τοὺς λόγους, Aesch. Ag. 1090; Her. 9, 5; Thuc. 1, 95 u. öfter, die Rede billigen, wie Pol. 1, 45 ἐπαινέσαι καὶ δέξασϑαι τὴν προϑυμίαν vrbdt; auch allgem., vernehmen, ὠσὶν ἠχήν, Eur. Bacch. 1086; φήμην, μύϑων ὀμφάν, I. T. 1 496 Med. 175; annehmen, τὰ συμφέροντα τῶν λόγων, σύμβουλον, Soph. Phil. 131. 1305; νόμον, Plat. oft; τεκμήρια, Menex. 238 a; τὰ παραγγελλόμενα, Thuc. 2, 11, vgl. 4, 122; u. τὰς ἀκοὰς ἀβασανίστως δ. 1, 20. Dah. οἰωνόν, eine Vorbedeutung annehmen, Her. 9, 91; ebenso τὸ ῥηϑέν, Soph. El. 658; Her. 1, 63; u. ohne Zusatz, Xen. An. 1, 8, 17; vgl. χαίρετον ἄμφω – δεχόμεϑα Ar. Av. 645, u. Eupol. Dem. fr. 19; – auch = verstehen, deuten, bes. Schol. Uebertr., μηδὲ συμφορὰν δέχου τὸν ἄνδρα Soph. Ai. 68, glaube nicht, daß dir dieser Mann zum Unglück sein wird. – Aehnl. κῆρα Il. 18, 115, erdulden, sich gefallen lassen; δαπάνην, über sich nehmen, Pol. 32, 14; vgl. Paus. 3, 17, 9. – 4) im feindlichen Sinne, Jemandem Stand halten, den Kampf mit ihm aufnehmen, τόνδε ἐπιόντα δ δέξομαι δουρί Il. 5, 238; so πολε μίους, oft Histor., von Her. 3, 54 an; τὴν ἔφοδον Thuc. 4, 126; übertr., τὴν πρώτην ἔφοδον τοῦ λόγου Plat. Phaed. 95 b; auch δέχεσϑαι εἰς χεῖρας, Xen. An. 4, 3, 31. – 5) mit 4) hängt eng zusammen die Bdtg erwarten, welche besonders den oben aufgeführten mehrdeutigen Homerischen Formen angehört; wenn von einem feindlichen Erwarten die Rede ist, lassen sich 4) und 5) meist gar nicht unterscheiden; interessantist z. B. Theocrit. 25, 228 αὐτὰρ ἐγὼ ϑάμνοισιν ἄφαρ σκιεροῖσιν ἐκρύφϑην ἐν ῥίῳ ὑλήεντι δεδεγμένος ὁππόϑ' ἵκοιτο, καὶ βάλον ἆσσον ἰόντος ἀριστερὸν εἰς κενεῶνα τηϋσίως: hier ist von feindlichem Erwarten die Rede, aber durch das ὁππόϑ' ἵκοιτο ist doch deutlich, daß δεδεγμένος nicht das Aufnehmen des Kampfes bezeichnet, sondern nur das Warten vorher; Iliad. 4, 107 αἰγὸς ἀγρίου, ὅν ῥά ποτ' αὐτὸς ὑπὸ στέρνοιο τυχήσας πέτρης ἐκβαίνοντα, δεδεγμένος ἐν προδοκῇσιν, βεβλήκει πρὸς στῆϑος; Iliad. 15, 745. 12, 147; – Odyss. 9, 513 αἰεί τινα φῶτα μέγαν καὶ καλὸν ἐδέγμην ἐνϑάδ' ἐλεύσεσϑαι; Odyss. 12, 230; Iliad. 2, 794 δέγμενος ὁππότε ναῦφιν ἀφορμηϑεῖεν Ἀχαιοί; 18, 524 δέγμενοι ὁππότε μῆλα ἰδοίατο καὶ βοῠς; 9, 191 δέγμενος Αἰακίδην, ὁπότε λήξειεν ἀείδων; 10, 62 δεδεγμένος εἰς ὅ κεν ἔλϑῃς; von Sachen, Iliad. 23, 273 ἱππῆαςτάδ'ἄεϑλα δεδεγμένα κεῖτ' ἐν ἀγῶνι, Apollon. Lex. Homer. p. 57, 12 δεδεγμένα· προσδεχόμενα. Das praes. hat diese Bdtg Eurip. Orest. 1217 παρϑένου δέχου πόδα, erwarte die Ankunft der Jungfrau. – 6) Ausder Bdtg 3) folgt, gew. mit dem Zusatz μᾶλλον, die Bdtg lieberwollen; δέχεσϑαί τι ἀντί τινος, eins dem andern vorziehen, z. B. μᾶλλον ἢ τὸ Δαρείου χρυσίον κτήσασϑαι δεξαίμην πολὺ πρότερον ἑταῖρον Plat. Lys. 211 e; vgl. Gorg. 475 d: Xen. Hell. 5, 1, 14. Auch μῶν οὐκ ἂν δέξαισϑε οἰκεῖν μετὰ φρονήσεως ἁπάσης ἢ χωρὶς τοῠ φρονεῖν Plat. Phil. 63 b. – 7) intrans., ὥς μοι δέχεται κακὸν ἐκ κακοῦ αἰεί, es folgt ein Uebel auf das andere, Il. 19, 290; ἄλλος δ' ἐξ ἄλλου δέχεται χαλεπώτερος ἆϑλος Hes. Th. 800; ἐκ δὲ τοῠ στεινοῠ τὸ Ἀρτεμίσιον δέκεται αἰγιαλός Her. 7, 176.
-
10 παρατείνω
A- τενῶ Hsch.
: [tense] pf.- τέτᾰκα Plu.2.832f
:—stretch out along, beside, or near,χεῖρες παρατεταμέναι Hp.Fract. 13
;βραχίων παρὰ τὰς πλευρὰς παρατεταμένος Id.Art. 1
; extend, deploy,τὴν φάλαγγα X. An.7.3.48
;π. ἔλυτρον Hdt.1.185
;παρετέτατο ἡ τάφρος X.An. 1.7.15
: —[voice] Pass., extend along (v. infr. 11.1) ; to be stretched at length, laid low, Ar.Nu. 213.2. stretch on the rack, torture, Plu.2.135d: metaph., X. Cyr.1.3.11 :—[voice] Pass., to be tortured, ; to be worn out, c. part.,παρετάθη μακρὰν σδὸν πορευθείς X.Mem.3.13.6
; παρατέταμαι λιπαρὰ κάπτων I am nigh dead with eating dainties, Ar.Fr.506.1 ;γελῶντες.. ὀλίγου παρετάθησαν Pl.Euthd. 303b
;παραταθήσεται ὑπὸ σοῦ.. θαμὰ λέγοντος Id.Ly. 204c
; but πολιορκίᾳ παρατενεῖσθαι ἐς τοὔσχατον will strain themselves to the uttermost, hold out to the last, Th.3.46.3. prolong, protract,τοὺς λόγους Arist.Po. 1455b2
; μῦθον ib. 1451b38 ;ἐπὶ πλεῖον τὴν διάσκεψιν Luc.Icar.29
, cf. DMort.4.2 ;τὴν ἀκρόασιν Id.Im. 13
:—[voice] Pass., Id.Am.4, etc.;ἐνεστῶτος τοῦ παρατεινομένου A.D.Synt. 253.3
.b. delay,τὴν ἀπόδοσιν POxy. 237 viii 10
(ii A. D.).6. lengthen in pronunciation,ὄνομα Luc.Luct.13
; prolong a sound, of echo, Id.Dom.3.II. intr., stretch or lie beside or along, of a wall, a line of country, etc., Hdt.1.180 : c. acc. loci, τὰ πρὸς τὴν ἑσπέρην φέροντα ὁ Καύκασος παρατείνει ib. 203, cf. Th.4.8 :—[voice] Pass.,παρατέταται ὄρος Hdt.2.8
, cf. 4.38 ; ἡ δέ γ' Εὔβοια.. ἡδὶ παρατέταται (with a pun on signf. 1.1 in next line), Ar.Nu. 212 ; alsoπαρατείνειν παρὰ τὰ μέρη Plb.6.31.5
: c. dat.,π. τῷ κόλπῳ Str.8.2.2
: so metaph.,ψυχὴ μικρῷ σώματι -τείνουσα Demetr.
Lac.Herc.1055.10.2. extend, ἀπὸ τοῦ ἐντέρου κάτω π. Arist.HA 529a22 ; extend over,πάντας χρόνους καὶ τόπους Aristid.1.11
J.3. of Time, extend, ἐνιαυτοῦ μῆκος π. J.AJ 15.7.4 ;παρατείνοντος τοῦ πότου Parth.8.5
;πόλεμος π. εἰς ἔτη μ App. Syr.48
; continue one's life, live, ἕως.., μέχρι .., Plu.2.832f, 839e ;ἐπὶ τρεῖς γενεάς Luc. Macr.3
.4. as aux. Verb, c. part., ποῖ παρατενεῖς δεδιὼς ταῦτα ; how long will you go on fearing this ? Philostr. VA7.22, cf. 5.26.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παρατείνω
-
11 συνάγω
συνάγω fut. συνάξω; 1 aor. συνῆξα (2 Esdr 7:28; 8:15; cp. ParJer 7:16f; D 10:5), inf. συνάξαι Lk 3:17 v.l. (on the late aor. form s. Schwyzer I 749, 1; JMoulton, Cambridge Bibl. Essays 1909, 485f); 2 aor. συνήγαγον. Pass.: 1 fut. συναχθήσομαι; 1 aor. συνήχθην; pf. 3 sg. συνῆκται LXX (Hom. et al.)ⓐ things: J 15:6. κλάσματα 6:12f. ξύλα MPol 13:1. Of fish of every kind, which the net gathers up when it is cast Mt 13:47. Of the fragments of a ms. that is wearing out MPol 22:3a; EpilMosq 5a. Of field crops (Ex 23:10; Lev 25:3; JosAs 1:3) Mt 25:24, 26; cp. pass. (Jos., Ant. 5, 242) D 9:4a. W. indication of the destination εἴς τι (Diod S 19, 100, 2 τ. ἄσφαλτον ς. εἴς τινα τόπον) εἰς τὴν ἀποθήκην Mt 3:12; 6:26; 13:30; Lk 3:17. ποῦ 12:17. ἐκεῖ vs. 18. συνάγειν πάντα Lk 15:13 gather everything together, perh. with a commercial connotation turn everything into cash (cp. Plut., Cato Min. 762 [6, 7] κληρονομίαν εἰς ἀργύριον συναγαγών).—In imagery συνάγειν μετά τινος join with someone in gathering (opp. σκορπίζω, q.v. 1) Mt 12:30; Lk 11:23. συνάγειν καρπὸν εἰς ζωὴν αἰώνιον J 4:36. Of sheep, metaph. 10:16 P66.ⓑ of persons bring or call together, gather a number of persons (1 Km 5:11; PsSol 11:3; TestJob 17:2; Jos., C. Ap. 1, 234; IAndrosIsis, Kyme 17 husband and wife) πάντας οὓς εὗρον Mt 22:10. πάντας τοὺς ἀρχιερεῖς 2:4 (Appian, Bell. Civ. 4, 4 §15: in view of frightening signs ἡ βουλὴ μάντεις συνῆγεν). πάντα τὰ ἔθνη 2 Cl 17:4; (Is 66:18). συνέδριον (Diod S 17, 4, 2 συνέδριον συναγαγών, likew. 17, 30, 1.—Cp. Ex 3:16 τ. γερουσίαν, likew. Jos., Ant. 5, 332; PsSol 8:28 τὴν διασπορὰν Ἰσραήλ) J 11:47. τὸ πλῆθος (Diod S 4, 53, 1 συναγαγεῖν εἰς ἐκκλησίαν τὰ πλήθη; Jos., Ant. 3, 188; cp. ParJer 7:16f τὸν λαόν) Ac 15:30. τὴν ἐκκλησίαν (Aeneas Tact. 431; Lucian, Jupp. Trag. 15) 14:27; cp. D 10:5. συνάξεις πάντας τοὺς σοὺς ὑπὸ τὸ στέγος σου 1 Cl 12:6. Foll. by εἰς to indicate the place (X., Ages. 1, 25; Jos., Vi. 280 τὸ πλῆθος εἰς τὴν προσευχήν; ApcEsdr 3:6 πάντα εἰς τὴν κοιλάδα τοῦ Ἰωσαφάτ) εἰς τὸν τόπον Rv 16:16 (Diod S 17, 20, 1 συνήγαγεν εἰς ἕνα τόπον τοὺς ἀρίστους; 13, 49, 3). εἰς ἕν J 11:52 (cp. εἰς 4a). To indicate purpose (Dionys. Hal. 2, 45 ὅπως εἰς φιλίαν συνάξουσι τὰ ἔθνη; Jos., C. Ap. 1, 111) εἰς τὸν πόλεμον Rv 16:14; 20:8. Cp. 13:10 v.l. ἐπί τινα Mt 27:27. ἵνα κἀμὲ συναγάγῃ ὁ κύριος Ἰ. Χρ. μετὰ τῶν ἐκλεκτῶν that the Lord Jesus Christ may gather me also with the chosen MPol 22:3b; EpilMosq 5b.—Pass., either in the passive sense be gathered or brought together συναχθήσονται ἔμπροσθεν αὐτοῦ πάντα τὰ ἔθνη Mt 25:32. συναχθήτω σου ἡ ἐκκλησία ἀπὸ τῶν περάτων τῆς γῆς εἰς τὴν σὴν βασιλείαν D 9:4b; or w. act. force gather, come together, assemble (Gen 29:8; Dt 33:5; Esth 9:18; En 13:9; TestReub 1:2; ApcMos 5:38; ViJer 12 [p. 73, 8 Sch.]) Mt 22:41; 27:17; Mk 2:2; MPol 18:2; D 14:1; 16:2. The subject can also be a collective word συνήχθη τὸ πρεσβυτέριον Lk 22:66; ἡ πόλις Ac 13:44. More closely defined: as to place εἴς τι Mt 26:3; Ac 4:5 v.l. εἰς τὸ δεῖπνον Rv 19:17. ἔν τινι: Ac 4:5, 31. ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ with the congregation 11:26. ἐὰν ἦτε μετʼ ἐμοῦ συνηγμένοι ἐν τῷ κόλπῳ μου if you are gathered with me in my bosom 2 Cl 4:5 (a dominical saying, of unknown origin). παρά τινι with someone Ac 21:18 D. πρός τινα to or with someone (TestBenj10:11) Mt 13:2; 27:62; Mk 4:1; 6:30; 7:1. πρὸς ἀλλήλους GPt 8:28. ἐπί τινα with or around someone Mk 5:21; against someone (Gen 34:30; Josh 10:6; Hos 10:10) Ac 4:27 (=κατά τινος vs. 26 after Ps 2:2). ἐπὶ τὴν ζωήν into life 2 Cl 17:3. ἐπὶ τὸ αὐτό (s. αὐτός 3b and ἐπί 1cβ) Mt 22:34; Ac 4:26 (Ps 2:2); 1 Cl 34:7. συναχθέντες ὁμοῦ GJs 9:1. σύν τινι (Mi 2:12) 1 Cor 5:4. συναχθέντες μετὰ τῶν πρεσβυτέρων Mt 28:12; also of an individual pers. συνήχθη Ἰησοῦς μετὰ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ J 18:2 (HReynen, BZ 5, ’61, 86–90 ‘stay’). W. an adv. of place οὗ Mt 18:20; Ac 20:8; ὅπου Mt 26:57; J 20:19 v.l.; ἐκεῖ (TestBenj 9:2; Jos., Ant. 6, 23) Mt 24:28; Lk 17:37 v.l.; J 18:2. Foll. by inf. of purpose Ac 13:44; 15:6; 20:7; Rv 19:19.② to effect renewed relations, bring together, reconcile, ext. of 1 (Demosth. et al.; Herodian 3, 13, 5; 4, 3, 4; 9) μαχομένους συναγαγών B 19:12.③ to bring together with, lead or bring (to) (Hom. et al.) pass. πᾶσα γλῶσσα εἰς θεὸν συνήχθη of Christianity as the one route to God for all IMg 10:3 (the prep. prob. functions here in an associative sense).④ to extend a welcome to, invite/receive as a guest (w. εἰς τὴν οἰκίαν or εἰς τὸν οἶκον added Judg 19:18; 2 Km 11:27; Dt 22:2. S. also Gen 29:22; Achilles Tat. 3, 8, 3) Mt 25:35, 38, 43.⑤ intr. (so, but w. a different mng., Theocr. 22, 82; Polyb. 11, 18, 4 [both = meet in hostile fashion]) to move to another position, advance, move (Aelian, VH 3, 9 συνάγοντος τοῦ πολέμου) σύναγε ἔτι ἄνω move farther up Mt 20:28 D (the prep. may function here in a deferential and associative sense ‘come along up higher’).—On Dg 12:9 s. καιρός, end (cp. Jos., C. Ap. 1, 126 συνάγεται πᾶς ὁ χρόνος).—M-M.
См. также в других словарях:
κόλπος — I (Ανατ.). Όρος που αναφέρεται στις παρακάτω ανατομικές δομές: 1. Κ. ή κολεύς. Μυομεμβρανώδης σωληνώδης δομή που εκτείνεται από το αιδοίο στον τράχηλο της μήτρας. Ο κ. έχει κυλινδρικό σχήμα και λίγο πλατυσμένο από μπροστά προς τα πίσω. Το μήκος… … Dictionary of Greek
PAESTUM — Lucaniae oppid. Graecis Ποσειδωνία a Neptuno scil. unde etiam Neptunia Paterculo l. 1. c. 11. dicitur, Plin. l. 3. c. 5. Oppidum Paestum, Graecis Posidonia appellatum: sinus Paestanus. Strabo l. 5. Τὸ τοῦ Πικεντίνων, ἔθνος, μικρὸν ἀπόσπασμα, τῶν… … Hofmann J. Lexicon universale
PINNICUM seu PINNINUM — Graece Πιννικὸν seu Πίννινον, aliquando pro margarita, ut vidimus supra, in voce Pinna: nonnumquam pro lanugine, qua pinnae comant, quamque vellus marinum vocat Tertullian. de Pallio, c. 3. Graeci etiam πίννινον ἔριον et πιννικὸν dicunt. Unde… … Hofmann J. Lexicon universale